A táncoló halott

Ha két karom kitárom
És ég-föld ereje zakatol át testemen
Olyan vagyok, mint egy csokor istennyila

Ilyenkor semmi nem számít

Az sem, hogy gyenge vagyok
Elfúj minden kiáltás
És néha fennakadok a drótkerítésen
Mint pillangó a tû végén

Az sem, hogy a hangom halkabb
Mint a szelek beszéde
Akik most hallgatnak
És meghúzódnak a sarkokban

Az sem, hogy a járásom olyan vékony
Mint a kötéltáncosé
Aki unja a mutatványt
És már szívesen lelépne a magasból
A porond porába