szerda, június 11, 2008


Az élet és a lányka

A lányka türelmesen várt
A körmeit tisztogatta és várt
Puffadt selyembe öltözve
Mint egy infánsnô Vélazqueztôl
Ereje és gyengesége teljes tudatában

Ha az emberhez az élet jön el
Az nem véletlen, szépnek kell lenni
Egy ilyen látogatásnak mindig célja van
Találkozott ô már a halállal is
Tudja, hogyan mennek ezek a dolgok

Elég egy elszabadult ránc a szoknyán
Egy húsig repedt köröm
Vagy túlzottan reménykedô tekintet
Máris faképnél hagyják az embert újabb ezer évig
És megint dekkolhat itt élet és halál között
Ezen a hülye széken ülve

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

gyönyörű. az összes.

Fodor Fanni írta...

nagy ez a szék, ha képzeletben én is ráülhetek... illetve. ráülhetek? bocsánat, hogy kérdés nélkül leültem. ez nem csak *szép* vagy *szomorú*, vagy *meleg* vagy *hideg*... mert ez olyan...hétköznapian csodálatos, hétköznapi csoda. olyan... igazán Mindenféleszínű-ízű... mert ez legyegyszerűbben csak(1 db mindenféleség.)