Az ôrültek negyede – Joshua Bellt hallgatva

Elmentem abba a városrészbe
Ahol a tébolyultak élnek
És rajzanak a házak között
Mint egy elszabadult darázsfelhô

Mióta megrepedtek a lakatok
A zártosztály ajtaján
Azóta keringenek itt

De az ôrültek elbújtak elôlem

Mígnem egyszer meghallottam a hegedûszót
Ami nyakamra tekeredett, mint a hurok

A sarkon álló hegedista
Átlagos utcai zenésznek tûnt
Talán csak a haja
Terjedt szét ködként
És a szeme
Egy csupasz fehér golyó volt
A szembogara elrepült róla valahova
A városon túlra
Ahol a felhôknek nem állják útját a tetôk
Könyökével pedig úgy verdesett
Mint, akit kényszerzubbonyba feszítettek