A sétáló halott

Azóta van ez
Hogy egyszer a feketének nyitottam ajtót
Nagy táskája volt
És olyan kalapja, aminek karimája
Pont a nyakiütôér magasságában
Vágja el a levegôt

Nem véletlen hát, hogy
Szememben sokkal több a bizonytalanság
Amennyi egy farkas tekintetében van
Mikor az ôzgida harapja el a torkát

Meg néha a szívverésem is kihagy
Ilyenkor testemben tisztán hallani az erek kopogását

De én már ebbe is beletörôdtem

Csak az zavar
Hogy a koldus riadtan eliszkol elôlem
Ha az utcán sétálok
A kutyák pedig nyüszítve húzódnak odébb
És még a farkukat is elfelejtik behúzni