Tengerszem

Láttam a tengert, és azt hiszem
Ô is látott engem
Nagy tengerszemét rám
Emelte, rám rakta minden súlyát
Hogy ott rogyjak össze
A parton homokká maszatolva a kavicsokat
És milyen tág volt a pupillája
Mint egy nagy fekete cet
Aki éjjel-nappal énekel
Nem is énekel
Hanem zokog
Könnyeiben döglött halrajok kavarognak
Mint amikor a sirályok felhôjébe belekap a szél
A cet pedig sziláival
Sebet fúr a tenger testébe
Melybôl csak víz csorog ki vérként
Mégis egyre sápadtabb a kékje

Éreztem, hogy a tengerrel valami nincs rendben
És ha azt kérném tôle, öljön meg
Nem tétovázna
Vagy kérdezne vissza feleslegesen