A tündérkirály

A tündérkirály csak hümmög
Közben belülrôl harapdálja a lelkét
És nem akar megszületni az elhatározás
Hiába könyörög neki az egész nép
Még a gyermekek meg a nôk is
Iderepültek hozzá messze földrôl
Fáradt szárnyukat most csendben
Pihentetik a hátukon
Mindenki elgyötört
Mégis mindenki hisz abban
Hogy a tündérkirály felveszi végre
Heted-hétországra fénylô koronáját
És megküzd a sötétséggel
Ami hajnalban megtámadta a birodalmat

A tündérkirálynô nem rimánkodik
Csak elkezd számolni visszafele, 5, 4, 3, 2
Már az egynél tart, és kegyetlenül folytatja
Az ujjak behajtogatását
És a tündérkirály csak ül
Mohos, erdei szoborként, amire ráfröccsen a nap
A nép már kristálykönnyeket hullat
Mint sok gömbölyû borospohár, olyanokat
Szinte hallják a sötétség gyôzelmi trombitáit
De a király most hirtelen megmozdítja a kezét
Hogy lassan, nagyon lassan
Mindenre elszánt rémülettel
A fejére tegye a világosságot