A ló álmai

Nem tudni, miért harapta ki az istállómester szívét
Nyerítésében nincs semmi, ami rémálmaira utal

Lépéseiben is ugyanaz az érthetetlen bizalom
Mintha az élet egy ínycsiklandozó mezô lenne
Ahová az emberek illata nem ér el
Ahol a szél végre zászlót lobbant a sörénybôl

Talán csak a szôre örvénylik másképpen
Amikor reggel végigsimítjuk
S a pupillája néha úgy éget
Mint a felpattanó zsarátnok