Egy teljesen átlagos fénykép

Most képzeld azt, hogy Te is ezen a tengerparton fekszel
Heversz, vagy nem is tudom, fél könyöködre dôlve
Nyúlsz el, mint a régi rómaiak, akik biztos sokat
Kísérleteztek, mire rájöttek a fetrengés legkényelmesebb módjára
A lábad ujjai közé pedig becsiklandozta
Magát a homok, ez a porhanyós és omlós homok
Annyira puha, hogy már azon
Gondolkodsz, talán nem is homok
És itt a kezed egy pillanatra
Megáll a levegôben
Kimerevedik az újságlapozás ívre feszült mozdulata
Mert eszedbe jut, hogy ennyire lágy
Érintése csak a hamunak van
És lehet, hogy az egész tengerpart
Nem más, mint egy nagy félsziget hamuból
Ahol a világnak egy kisebb darabkája
Kiégett
De a kutyasétáltatókat, szörfözôket, focizó kisfiúkat
És az igazán eltökélt napozókat
Mint amilyen Te is vagy
Ez egyáltalán nem zavarja
Talán csak a dinnyeárus
Nem mer soha lenézni a lába elé