Odüsszeuszom

A rekedt hangú szirén
Már régóta nem énekel
Igaz néha dúdol a liftben
Az is morgásnak hangzik inkább
A legtöbben elhúzódnak mellôle
Még ha nincs is hova
Mert olyan kevés a hely

Utoljára Odüsszeusznak dalolt
Neki viszont úgy
Hogy a sziklák összerogytak
Gömbölyû kavicsokká pattantak szét
A tenger pedig összesûrûsödött
Annyira, hogy a vízen lehetett volna járni
Ha bárkinek eszébe jutott volna ilyesmi
Abban a nagy felfordulásban

Azóta ôt keresi a hajósok tekintetében
Akiében nem leli
Annak kikaparja a szemét a körmével
Amirôl a manikûrösök igen
Elismerôen szoktak nyilatkozni
Kemény szaru, még ölni is lehetne vele
Mondják, de nem tudják, mit beszélnek