A suttogó halott

Tüdejében a rózsák még ma is nyílnak
Pedig egy ideje friss levegôt sem kapnak
Nem beszélve a napfényrôl

Mintha az egész teste egy elvadult kert lenne
Melyben szabadon téblábolhat
Növény és állat

Tegnap varjakat láttak hajában
Szétszóródott emlékeket csipegettek

Nem maradt hát semmi az élet melegébôl

Délután pedig egy hal ficánkolt fogai közt
Küzdelmesen feltornázta magát a garaton
Majd uszonyával kitúrt
Egy nyelv alá ragadt mondatot

Hát ezért hitte mindenki azt
Hogy a halott megszólalt
És pár szót suttogott