Galambujj – Márton László meséje alapján

Állítólag volt már ilyen
Hogy egy állat hozzánôtt egy emberhez
Egyszer egy béka ragadt valakinek az arcához
Mondjuk, azt leoperálták
Most ez a galamb ennek a férfinek az ujjához
Épp a moziból jött ki
Ahol a sötétség megnyugtatta
Itt meg ez a napsütés
Mart, mint a lúg
Fel is kellett vennie a kalapját
Aminek akkora karimája volt
Beterítette az egész teret
Az összes gyereket, madarat
Sörös dobozt, cigarettacsikket
A kiköpött rágógumikat is
A macskakövek fekete himlôit
Biztos ez tetszett meg ennek a galambnak
Ez a mindent befogadó karima
Vagy a pattogatott kukorica
Ezt nem lehet eldönteni
Amikor nyújtotta a kezét
Azonnal rárepült
Utána már rázhatta
Csavargathatta, téphette
A galamb zavart mosollyal nézett ugyan
De ottmaradt
Eggyé vált a kezével

Aztán a férfi úgy érezte, különös dolgokra képes
Hirtelen mintha tudott volna
Franciául, németül, latinul, héberül
Svédül, japánul, még kínaiul is
Pedig az nagyon nehéz
Szóval elkezdett nyelveken beszélni
Mesélt valami istenrôl is
De arra már nem figyelt senki
Mert olyan jól mulattak